„Az apokalipszis fullánkja”, avagy a héber nyelv metafizikai és eszkatológiai dimenziói

Finta, Szilvia (2022) „Az apokalipszis fullánkja”, avagy a héber nyelv metafizikai és eszkatológiai dimenziói. STUDIA BIBLICA - BIBLIAI TANULMÁNYOK, 4 (1). pp. 9-37. ISSN 2676-9166

Preview

Text Studia_Biblica_4_1_Finta.pdf - Published Version Download (9MB) | Preview

Abstract

A héber nyelvnek, azon belül is a bibliai hébernek – más néven lásón hakódes (a szent nyelve / a szentség nyelve / a szentély nyelve) – kiemelt szerepe van a zsidó gondolkodásban, ugyanis a zsidóság elsődleges szent iratának, a Héber Szentírásnak a legfőbb nyelve. Az ősi rabbinikus elgondolás szerint a bibliai héber örökkévaló nyelv, a Mindenható nyelve, a teremtés nyelve, s egyszersmind a beteljesedő próféciák nyelve is, így benne a szavaknak, azok jelentésének különös súlya van. A 19. század végén, mikor Eliézer ben Jehuda a héber nyelvet ismét tömegek által beszélt nyelvvé kívánta tenni, számos vita övezte kezdeményezését. A héber nyelv újjáélesztésének problematikájáról zsidó filozófusok is értekeztek. Gershom Scholem 1926ban Franz Rosenzweignek írt levelében vetette fel, hogy a modern héber nyelvben ott van az apokalipszis fullánkja, tudniillik az ősi bibliai héber szavak mindennapi használatukban is magukkal hordozzák korábbi tórai konnotációikat, tele vannak isteni energiával stb. Írásomban ennek a felvetésnek a lehetséges előzményeit vizsgálom. Először röviden felvázolom a héber nyelv történetét, majd a bibliai narratíva és rabbinikus megfontolások alapján a nyelv megjelenését vizsgálom a teremtéstől, s az első ember nyelvétől egészen Bábel tornyának történetéig. Írok röviden a héber nyelv különlegességéről, majd a cionisták újjáélesztési szándékát, valamint a Scholem által felvetett problematikát vizsgálom.

Actions (login required)

Edit Item