Egy "emlékirat" jelentősége Kodály Zoltán pedagógiai koncepciójának tükrében

Czemmel, Antónia Mária (2024) Egy "emlékirat" jelentősége Kodály Zoltán pedagógiai koncepciójának tükrében. In: A múlt, a jelen és a jövő a pedagógiában : Válogatás a Pedagógiai Szakbizottság tagjainak a munkáiból. Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága. EKKE Líceum Kiadó, Eger, pp. 25-36. ISBN 978-963-496-269-4

Preview

Text 25_Czemmel.pdf Download (810kB) | Preview

Abstract

Kutatásunk a hazai zenei nevelés és tehetségmentés történetének memorandumát kívánja bemutatni Kodály Zoltán zenepedagógiai írásaira támaszkodva. Erre azért is van szükség, hogy így teljesebb képet kapjunk a „Magyar Állami Énekiskola” intézményesülési történetének fontosságáról, egy eszme iránti mély elhivatottságáról. Tarhos volt az az intézmény, mely egyedüliként indította útjának a kodályi koncepciót, és vállalkozott ezen koncepció módszertani adaptálására: az „úgynevezett népi kultúra talaján szerkesztett zenei tanterve, Kodály közelsége...” (Gulyás, 1988, p. 20.) Magyarországon az 1945-ös eseményekkel lezáruló és elinduló folyamatok vegyes megítélés alá esnek, elsősorban ami a művelődési élet, valamint a nevelésügy alakulását illeti. Sík Sándor a Demokrácia és nevelés című könyv előszavában a következőképpen fogalmaz: „[…] új korszak kezdődik. Új kort csak új emberek teremthetnek. Minden azon fordul, tudunk-e tisztább, egészségesebb szellemű – tegyük hozzá magyarabb szellemű – társadalmat nevelni.” (Sík, 1945, p. 3.) 1945 után felértékelődik az oktatás szerepe: ismét átértékelődött az iskolának a szerepe, fontos célként fogalmazódott meg a vidék elmaradottságának, az analfabetizmusnak a felszámolása, az iskolai életen kívüli népművelés szellemisége is. Nagy felelősség hárult az akkori nevelőkre: remény az új, a jobb jövő megépítésére, a mindenki számára elérhető tanulás, művelődés általi igény az új magyar kultúra megteremtésére. Ehhez lelkes „építőmunkásokra” volt szükség, akik kitartó, elszánt tenni akarással szerettek volna tudást átadni az elmaradott falvakban és tanyavilágban is. A magyar zenei élet nagy hatású gondolkodójának, Kodály Zoltánnak az 1945-ig megjelent zenepedagógiai munkái alkalmat nyújtanak arra, hogy írásait pedagógiai célzattal vizsgáljuk meg a Gulyás György által benyújtott memorandumban, amit összehasonító, illetve elemző módszereket alkalmazva igyekeztünk a korábbi kutatásokhoz (Mészáros, 1982, 1989, 1992) kötni, illetve azokat továbbgondolni. Kutatásunk során az intézményben folyó munkát újraértelmeztük, hiszen iskolatörténeti jeléntősége már eddig is ismert volt (Csende, 1976; Gulyás, 1988), de neveléstörténeti jelentőségével még nem foglalkoztak. Éppen ezért olyan fogalmak szemszögéből vizsgáltuk az intézményt, mint azt életreform és reformpedagógiai törekvések vagy a népi gondolat. A memorandum szövege a nemzetnevelő kodályi írásokra támaszkodva mélyebb pedagógiai tartalom feltárására és bemutatására törekszik.

Actions (login required)

Edit Item