Az osztenzív stimulusok szerepe a mesék átadásában és megértésében

Papp, Melinda (2018) Az osztenzív stimulusok szerepe a mesék átadásában és megértésében. ANYANYELV-PEDAGÓGIA, 11 (4). pp. 24-36. ISSN 2060-0623

Text Anyp_XI_2018_4_2.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (819kB) | Request a copy

Abstract

Jelen írás hátterében az a feltételezés áll, hogy a mesékben őrzött kulturálisan releváns tudás csak akkor tud terjedni (Sperber 1996; Ivaskó–Papp 2017), ha a történetmondó képes a megfelelő történetmondási stratégiákkal a hallgatóság figyelmét felkelteni és fenntartani, elősegítve ezzel a történettel átadni szándékozott információk feldolgozását. A tanulmány szempontjából a legfontosabb kérdés a mesélés mikéntjének a kutatása. Az óvodás gyermekekkel végzett önálló kísérlet eredményei azt igazolják, hogy a mesemondási szituációban a megfelelő osztenzív ingerek (Sperber–Wilson 1995) alkalmazása döntő jelentőséggel bír a közös figyelmi jelenet (Tomasello 1999) megteremtésében és fenntartásában. A kapott adatok alapján a mesemondó dajkanyelvi prozódiát alkalmazó szövegmondása és a szemkontaktus fenntartása ilyen osztenzív ingernek bizonyultak kisgyermekkorban

Actions (login required)

Edit Item