A magyar történelemdidaktika múltja és jeles személyiségei II.

Katona, András (2023) A magyar történelemdidaktika múltja és jeles személyiségei II. TÖRTÉNELEMTANÍTÁS: ONLINE TÖRTÉNELEMDIDAKTIKAI FOLYÓIRAT, 14 (3). ISSN 2061-6260

Preview

Text 14_03_03_Katona.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (795kB) | Preview

Abstract

Az addig egységes pedagógia tudománya a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett differenciálódni nevelés- és oktatáselméletre, majd a didaktikából később kivált egy újabb tudományág, amely részben alkalmazott didaktikaként, részben pedig az egyes tantárgyak speciális oktatási kérdéseinek kutatójaként határozta meg tematikáját. A didaktika és a frissen keletkezett metodikák között kölcsönös viszony alakult ki. A didaktika az egyes szakmódszertanok eredményeiből általánosított, viszont a metodikák ezen általánosításokat adaptálták, alkalmazták, és a tanítás-tanulás sajátos törvényszerűségeit is kutatták az egyes tárgyak oktatásában. Így jutunk el a metodikától a szakmódszertanokon és a tantárgyi pedagógiákon át a szakdidaktikákig. A történelem tanításának és tanulásának kérdéseiről szóló tudományos igényű művek a német nyelvterületen a XIX. század első felétől, Magyarországon pedig a dualizmus korától jelentek meg, a második világháború utáni évtizedekben pedig a történelemdidaktika külföldön és itthon is többé-kevésbé önálló tudományággá vált – nyugaton inkább a történettudományhoz, nálunk talán jobban a pedagógiához kapcsolódva. Ezt a fejlődési utat[1] tekintjük át a kezdetektől napjainkig tantárgyunk tanításának kutatástörténetét feltárni szándékozó sorozatunkban, elsősorban a legjelentősebb hazai szerzők munkásságára, főleg szintéziseire alapozva. A XX. század egy konszolidációt ígérő történelemdidaktikai szintézissel indult. Márki Sándor munkája a millenniumi ünnepségek fényében még a virágzónak hitt történelmi Magyarország nemzeti szellemű történelemtanítását határozta meg, azonban a dualizmus utolsó évtizedeiben sorra jelentek meg más eszmei irányzatok is (polgári radikális, szocialista), politikai és metodikai reformmozgalmak, melyek helyenként teljesen új alapokra kívánták helyezni történelemdidaktikánkat. Mindez a század háborúval, forradalmakkal és békediktátummal terhelt második évtizedében rövid időre megvalósulni is látszott. A kommün felszámolását követő ellenforradalommal azonban történelemdidaktikánk is gyökeresen más irányt vett.

Actions (login required)

Edit Item