Platón tanuláselméletének rekonstrukciója a fonetikus ábécéhez történő adaptivitás tükrében II.

Makk, Gábor (2020) Platón tanuláselméletének rekonstrukciója a fonetikus ábécéhez történő adaptivitás tükrében II. TÖRTÉNELEMTANÍTÁS: ONLINE TÖRTÉNELEMDIDAKTIKAI FOLYÓIRAT, 11 (1-2). ISSN 2061-6260

Preview

Text 11_01_04_Makk.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (342kB) | Preview

Abstract

Mivel a fonetikus ábécéhez történő adaptivitást megelőzően a megismerő elme és a megismerésre váró külvilág nem vált el egymástól, ezért a képzelet szülte képek sem különülhettek el a képalkotótól és a szemlélő sem vizsgálódhatott egy külső nézőpontból. Ebből kifolyólag nem feltételezték az érzékelhető dolgoknak az elmében rögzített képmását, illetve az életjelenségeket nem vezették vissza egyetlen szubsztanciára, a lélekre. A tanulmány Platón tanuláselméletében arra keresi a választ, hogy a fonetikus ábécéhez történő adaptivitás következtében miként változott meg a lélek és a képzelet funkciója. Megállapítást nyert, hogy az adaptivitás eredményeképpen a szubjektum és az objektum elkülönüléséből adódóan merülhetett fel az a megoldandó probléma, hogy a képek miként kerülhetnek a lélekbe. Mivel Platón az értelemnek kitüntetett szerepet biztosított, ezért a lelket a szívből az agyba áthelyezve a mentális funkciók gyűjtőhelyévé változtatta. A valóságostól elszakadó teremtő képzeletet az érzelmektől elválasztva a tárgy fizikai távollétekor is a lélekben jelen lévő és előhívható képmássá formálta, amelynek következtében megjelenhetett a platóni anamnészisz.

Actions (login required)

Edit Item