A népszokások zöldágától a döntéshozók zöldasztaláig : A magyar trikolór harmadik színe a 18-19. századi tárgyi kultúrában = From the green branch of folk customs to the green table of decision-makers - The green of the Hungarian tricolor in 18th-19th century material culture

Bálizs, Beáta (2024) A népszokások zöldágától a döntéshozók zöldasztaláig : A magyar trikolór harmadik színe a 18-19. századi tárgyi kultúrában = From the green branch of folk customs to the green table of decision-makers - The green of the Hungarian tricolor in 18th-19th century material culture. JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE, 57. pp. 229-278. ISSN 0553-4429

Preview

Text JPM_evkonyv_57_Balizs.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (4MB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmány arra igyekszik rávilágítani, hogy a zöld szín a 18-19. század folyamán széles körben jelen volt: 1.) az (ünnepi alkalmak, tiszteletadások esztétikai élményét fokozó és/vagy az archaikus „zöld ág” összetett hagyományaiban gyökerező) élő növényi dekorációkban; 2.) a lakásbelső látványát meghatározó funkcionális eszközök jellemző színeként (cserépkályha) vagy 3.) bútorokon. Ezen felül 4.) egy közösségileg nagyra becsült edénytípus (céhkorsó, úrvacsorai kancsó stb.), illetve egy, a hivatalos döntések meghozásánál használt tárgy borítása (posztós tárgyaló/íróasztal) szintén zöld volt. A 19. század elejétől – bizonyos rangos eseményeken – a zöld ágak és a fehér ruhás hajadonok együttes látványa révén a fehér-zöld színpár is jelentőségre tett szert. A zöld ágak, a zöld kancsók, a „zöldasztalok” használata vélhetően mind abba az irányba hatott, hogy ez a szín összefonódjék az ünnepélyesség, az alkalmiság és a kivételesség esztétikai-szimbolikai értékeivel. Nem tartható tehát puszta véletlennek, hogy a zöld (főleg 1848 után) széles körben elfogadott lett, mint magyar szín. | This study tries to demonstrate that during the 18th and 19th centuries the color green was widely present as an element of (1) living plant decorations (rooted in the complex traditions of the archaic „green branch”, enhancing the aesthetic experience of special occasions, holidays and commemorations) 2) as a characteristic color of functional objects defining the interior of the homes (tiled stoves); 3.) on furniture; 4.) on a highly valued type of ceremonial vessel (guild jugs, communion jugs, etc.) and 5.) on an object used for official decision making (a meeting table/ writing desk lined with green felt). From the early 19th century, at certain prestigious events white-color pair also have gained prominence through the association of green branches and girls in white. The use of green branches, green pitchers and ‚green tables’ probably all contributed to endow this color with the aesthetic-symbolic values of solemnity, occasionality and exceptionality. It is therefore no mere coincidence that, especially after 1848, green color became widely accepted as an element of Hungarian national symbols.

Actions (login required)

Edit Item