Az evangélikus iskolázás jellegzetességei a 19. század közepi akadémikusok példáján keresztül

Ugrai, János (2024) Az evangélikus iskolázás jellegzetességei a 19. század közepi akadémikusok példáján keresztül. PEDAGÓGIATÖRTÉNETI SZEMLE, 6 (1). pp. 62-75. ISSN 2415-9093

Preview

Text pedagogiatorteneti-szemle-2024-06evf-01sz-062-075.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (380kB) | Preview

Abstract

Az 1830-1847 és 1858-1870 között megválasztott magyarországi akadémikusok körében vizsgáltuk az evangélikusok (31, illetve 28 fő) neveltetésének, iskolázásának jellemzőit. Szocializációjuk és pályakezdésük kapcsán több olyan csoportsajátos jegy is körvonalazódik, amelyek valószínűleg általában is jellemezték a felekezet oktatási, kulturális viszonyait. Meggyőző adatokkal támasztható alá a korabeli lutheránus iskolahálózat diverzifikáltsága, decentralizáltsága, s az ezzel járó, kiemelkedő jelentőségű tanulói–hallgatói belső vándorlás. Mindez nyilván csak részben kompenzálta a valódi peregrináció gyakori elmaradását. A külső akadályoztatások (központi tiltás, háborús évek, financiális akadályok) csak részben okozták, hogy a megválasztott akadémikusok harmada, majd a második korszakban a kisebbik fele tanult külföldön. Ez legalább ennyire magyarázható az akadémiai mozgalom kezdeti szellemiségével, a nemzeti kultúra kibontakozásában érdekeltek identitásával. A vizsgált akadémiai tagok pályára állásában rendre fontos szerepet játszott továbbá a szülői ház: a család által biztosított induló kulturális tőke sokszorosan meghaladta a korszak társadalmának átlagát. Ez a kulturális és kapcsolati tőke legtöbbször a felsőbb oktatás után magánnevelői szolgálatban hatványozódott tovább.

Actions (login required)

Edit Item