Képes-e a filozófia gyógyírt nyújtani a halálfélelemre? Avagy egy fizikalista reinkarnáció-elmélet vázlata

Marosán, Bence Péter (2025) Képes-e a filozófia gyógyírt nyújtani a halálfélelemre? Avagy egy fizikalista reinkarnáció-elmélet vázlata. In: A félelem. Lábjegyzetek Platónhoz (22). Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, Magyar Filozófiai Társaság, Státus Kiadó, Szeged, pp. 30-40. ISBN 978-615-5727-10-8

Preview

Text 1Lábjegyzetek-Félelem-Marosán-2025.pdf - Accepted Version Download (310kB) | Preview

Abstract

„Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk már többé. A halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak már nincsenek” – mondta Epikúrosz. De valóban képesek-e ezek a szavak vigasztalást nyújtani, és feloldani bennünk a halálfélelmet? A félelem forrását azonban sokaknál éppen ez a „semmi” jelenti. Az örök üresség lehetősége, hogy többé soha semmi sem adatik már nekünk tapasztalatként – hogy mindörökre egy kómaszerű állapotban fogunk időzni, mégha ez az „időzés” csupán analógiás értelemben értendő, mivel mi magunk éppen hogy „semmik” leszünk, nem létezünk már soha többé. („Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer./ Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer” – miként Kosztolányi Dezső írja). Előadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy bár kétséges, hogy a filozófia valaha is teljesen megnyugtató választ lesz képes adni, mi történik velünk halálunk után, bizonyos kapaszkodókat még is csak tud kínálni. Nevezetesen, úgy vélem, hogy materialista perspektívából is bizonyítható, hogy az az első személyű perspektíva, amely életünket végigkíséri, magának a fizikai valóságnak a lényegi szerkezetéhez tartozik, és bizonyos fizikai feltételek teljesülésével kapcsolódik össze. Vagyis valahányszor ezek a fizikai feltételek összeállnak, mi újra tapasztaló szubjektumokként lépünk kapcsolatba a világgal, vagy – más szavakkal – kelünk új életre.

Actions (login required)

Edit Item