Az állam és az egyház együttműködése és annak fenntarthatósága a szociálpolitikában: politikai dimenziók és társadalmi hatások Magyarországon = State-Church Cooperation and Sustainability in Social Policy: Political Dimensions and Social Impacts in Hungary

Himberger, Péter (2026) Az állam és az egyház együttműködése és annak fenntarthatósága a szociálpolitikában: politikai dimenziók és társadalmi hatások Magyarországon = State-Church Cooperation and Sustainability in Social Policy: Political Dimensions and Social Impacts in Hungary. BELÜGYI SZEMLE / ACADEMIC JOURNAL OF INTERNAL AFFAIRS: A BELÜGYMINISZTÉRIUM SZAKMAI TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA (2010-), 74 (5). pp. 1243-1265. ISSN 2062-9494

Preview

Text 6_HimbergerPeter.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (829kB) | Preview

Abstract

Cél: A tanulmány azt vizsgálja, hogy a szociális területen milyen stratégiai kapcsolat van az állam és az egyház közötti együttműködésben és ennek milyen eredményei vannak. A téma vizsgálatának relevanciáját az is mutatja, hogy az elmúlt években Magyarország kormánya különösen nagy hangsúlyt helyez az egyházakkal történő együttműködésekre a szakpolitikai ágazatokban. A szerző véleménye szerint a vizsgált témának egyik sajátossága, hogy nehéz egyértelmű, objektív mérőszámokat felállítani, ami alapján megítélhető az együttműködés eredményessége. A tanulmány arra törekszik és egyben fő célja, hogy átfogó ismeretet nyújtson az egyházi és állami fenntartású szociális intézmények működési/elvi különbségeiről, lehetővé téve ezzel az objektív, kritikai szemléletet. Végül szakmai interjúk segítik az olvasót, hogy egy „ívet” adva, pontosan eldönthető legyen; valóban fenntarthatóbbnak mondható ellátotti oldalról az egyházi fenntartású szociális intézmény, mint az állami? A tanulmány javaslatot tesz – az empirikus eredmények által – mérési eszközökre, ami alapján létrejön egy állam-egyház együttműködési mérce a szociális ágazatban és ennek fenntarthatóságával kapcsolatban.Módszertan: A szerző politológiai és társadalomtudományi elméletek alapján elemezte a hatalom általános, majd a szociális területre vonatkozó egyedi tulajdonságait. A tanulmányban kvalitatív megkérdezési módszer keretében állami, valamint egyházi vezetőkkel készített interjú keretében feltárásra kerültek a szereplők általános tapasztalatai, érdekei és motivációi.Megállapítások: A gondoskodáspolitika egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – célja egy olyan közeg megteremtése a szociális ellátásban részesülők számára, amely nem csupán fizikai biztonságot, hanem közösségi integrációt és társadalmi kohéziót is biztosít. Az egyház történelmi hagyományai és értékalapú megközelítése az állami szociális intézményrendszer kiegészítő, fenntarthatóbb elemeként működik, alternatívát kínálva a szekuláris ellátási modellekkel szemben. Az empirikus vizsgálat eredményei rámutatnak arra, hogy az egyházi fenntartású szociális intézményekben a közösségi élmény erőteljesebben jelenik meg, amely hozzájárul az ellátottak szubjektív jólétének növekedéséhez.Érték: A kutatás egyik legfőbb tudományos hozzájárulása annak bemutatása, hogy az egyházi fenntartók közösségi szemléletből fakadó társadalmi elfogadottsága olyan szociális és értékbeli többletet jelent, amely az állami fenntartók esetében nem azonos mértékben fedezhető fel. Az elméleti szakirodalmak is megerősítik ezt a közösségi dimenziót: Arendt hatalomfelfogása a közös cselekvésre, Boulding integratív hatalomelmélete a kölcsönösségre épít. Az ágazatban létrejövő partnerségi együttműködések mindezt tovább erősítik, és hozzájárulnak a fenntarthatóság tartalmi megvalósulásához. Mindez alátámasztja, hogy az állam és egyház közötti feladatmegosztás a közösségi és fenntarthatósági értékelméletek mentén értelmezhető. Egyházi vezetők által elmondottak alapján történt a megállapítás, hogy az ellátottak jólétéhez ez hozzájárul. További kutatást javaslok ennek kapcsán, ahol ellátotti oldalról, egy kvantitatív jellegű felmérés keretében kellene feltárni az elégedettséget egyházi és állami szociális intézmények között (kihangsúlyozva ezzel az ellátotti percepciót is). | Aim: This study examines the strategic relationship between the state and the church in the field of social services and the outcomes of their cooperation. The relevance of the topic is also demonstrated by the fact that in recent years the Hungarian government has placed particular emphasis on cooperation with churches in various policy sectors. At the same time, one of the distinctive features of the topic under investigation is the difficulty of establishing clear, objective indicators by which the effectiveness of such cooperation could be measured (cf. the chapter Community as an Instrument of Power). The main aim of the study is to provide a comprehensive understanding of the operational and conceptual differences between state- and church-run social institutions, thereby enabling an objective and critical perspective. Professional interviews further assist the reader in tracing an overarching “arc” of the analysis, allowing for a precise consideration of whether church-run social institutions can indeed be regarded as more sustainable from the perspective of service users than their state-run counterparts. Finally, the study proposes – on the basis of empirical findings – measurement tools that may serve as benchmarks for assessing state–church cooperation in the social sector and its sustainability. Methodology: The author analyzed the general and specific characteristics of power, first in a theoretical framework and subsequently in relation to the social sector, drawing on political science and social theory. Within a qualitative research design, semi-structured interviews were conducted with both state and church leaders, through which the actors’ general experiences, interests, and motivations were explored. Findings: One of the most important – if not the most important – objectives of care policy is the creation of an environment for social service users that provides not only physical security but also community integration and social cohesion. The historical traditions and value-based approach of the church function as a complementary and more sustainable element within the state’s social service system, offering an alternative to secular service models. The empirical results demonstrate that a stronger sense of community is present in church-run institutions, which significantly contributes to the enhancement of beneficiaries’ subjective well-being. Value: The principal scientific contribution of the study lies in showing that the social legitimacy derived from the community orientation of church providers represents an added social and value dimension that is not equally observable in state-run institutions. Theoretical literature also reinforces this community dimension: Arendt’s concept of power highlights collective action, Boulding’s integrative theory of power emphasizes reciprocity, and the emerging sectoral partnerships further strengthen these aspects, contributing to the substantive realization of sustainability. Altogether, the findings confirm that the division of responsibilities between the state and the church can be interpreted within the framework of community-oriented and sustainability-centered theories of value.

Actions (login required)

Edit Item