Halics szerepe a Magyar Királyság külpolitikájában a késő Árpád-korban és a korai Anjou-korban

Rudolf, Veronika (2026) Halics szerepe a Magyar Királyság külpolitikájában a késő Árpád-korban és a korai Anjou-korban. In: 75 éves a levéltár szak! Visszaemlékezések és tanulmányok. Auxilium historiae . Fiatal Levéltárosok Egyesülete – ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék, Budapest, pp. 119-144. ISBN 978-963-489-951-8 (In Press)

Text Rudolf_Veronika_Halics_szerepe_119-144.pdf - Accepted Version Restricted to Repository staff only until 1 January 2027. Download (1MB)

Abstract

Jól ismert a nemzetközi középkorkutatásban, hogy a Magyar Királyság és a Kijevi Rusz, majd később több ruszbeli fejedelemség, különösen Halics kifejezetten gyakran került egymással kapcsolatba a 11. és a 14. század között, legyen szó akár dinasztikus házasságokról, egymás elleni katonai akciókról vagy éppen valamely harmadik fél ellen kötött szövetségről. Ezen kapcsolatok akkor voltak a legintenzívebbek, amikor a Magyar Királyság újra és újra kísérletet tett a Halicsi Fejedelemség elfoglalására, így nem meglepő, hogy a magyarországi tudományos kutatás érdeklődését is ezen időszak keltette fel a legkorábban.1 Ennél kezdetben jóval kisebb figyelmet kapott a 13. század második felének halicsi–magyar érintkezéseinek története, újabban azonban a tatárjárás iránt mutatkozó fokozott érdeklődés, valamint a mongolok kelet-európai berendezkedésére és politikájára vonatkozó kutatások ezen periódus esetében is fellendülést hoztak.2 Jómagam is elsősorban a 13. század derekától a 14. század első évtizedéig tartó időszak halicsi–magyar kapcsolatainak feldolgozásához szeretnék hozzájárulni jelen tanulmányban, elsősorban arra a kérdésre keresve a választ, hogy milyen szerepet játszott Halics, illetve az azt uraló Rurikida uralkodók a Magyar Királyság nyugati külpolitikájában ebben az időszakban. Ehhez korábbi kutatásaimra, valamint a középkori Halics történetével kapcsolatos eredményekre alapozva veszem végig Danyiil halicsi fejedelem (1218–1253), majd király (1253–1264), illetve fiai részvételét a Babenberg-örökségért folytatott harcban, később I. Lev (1264–1301) és III. András (1290–1301) kapcsolatát tárom fel, végül pedig I. Károly (1301–1342) és Halics viszonyára térek ki az 1300-as évek elején. | The study analyses the role played by the Principality of Galicia and its Rurikid rulers in the foreign policy of the Kingdom of Hungary in the Late Árpád Era and in the first decade of the Anjou Era. After King Béla IV of Hungary had given up on conquering the territory, friendly relations and a political alliance were established between the two countries. This enabled the involvement of the Rurikid rulers in Béla IV’s fight for the Babenberg heritage. The marriage of Roman Danilovich with Gertrud of Babenberg and the Opava campaign of Daniel Romanovych in 1253 are well-known in international research, although some details still need to be clarified. After that the study follows the history of the Galician–Hungarian relations in the 1260s and 1270s, touching on Prince Lev of Galicia’s intervention in the conflict between the Hungarian and the Bohemian king. It argues that there was a close relationship between the last Árpádian king, Andrew III and Lev, which manifested in common politics both on the battlefield and at the negotiating table. The common interest was later revived by the first Anjou king and Prince Lev II through a dynastic marriage in 1304.

Actions (login required)

View Item