Bódi, Katalin (2016) Kazinczy Ferenc „görög értelemben” vett epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában. IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. pp. 1-17. ISSN 0021-1486 (In Press)
![[img]](http://real.mtak.hu/style/images/fileicons/text.png) |
Text
Bodi_Katalin_KazinczyNeoklasszicizmus.pdf - Accepted Version Restricted to Registered users only Download (1MB) | Request a copy |
Abstract
Kazinczy Ferenc verseinek 1836-os kiadásában található egy Epigrammák görög értelemben című ciklus, amely számos kép- és szoborleíró költeményt, illetve személyek portréjaként olvasható verset tartalmaz, vagyis meghatározó részben olyan szövegeket, amelyek egy műalkotás látványához, a látás élményéhez kapcsolódnak. Ezek a versek a ciklusba rendezés által is erősítve mutatják a neoklasszicizmus képzőművészeti inspirációját, irodalom és képzőművészet egymást gazdagító, a horatiusi imitáció-elven nyugvó kapcsolatát. Ugyanakkor ezek a versek mintha saját olvashatatlanságuk emlékműveivé váltak volna azáltal, hogy kevéssé vagy szinte egyáltalán nem ismert képzőművészeti alkotásokhoz és látásmódokhoz kapcsolódnak. Az is nehézséget okoz, hogy a 18. század második felének képzőművészetét – éppen irodalomtörténeti megfontolások által erősítve – szokás az antikvitás recepciójának vizsgálata mellett kép és szöveg hierarchikus viszonyához kötni, ami alapvetően Winckelmann és Lessing eltérő művészeteszményéhez és vitájuk értelmezéséhez kapcsolódik. Az Epigrammák görög értelemben darabjaiban a képzőművészeti alkotás mindenekelőtt inspiráció, poétikai funkciójában pedig olyan költői kép, ami egyrészt sajátos „intertextusként”, intermediális idézetként érthető, másrészt pedig a lírai megszólalás alapjává a látvány és a szemlélő együttes jelenléte, illetve a látás aktusa válik, amiben a befogadás reflektáltsága is megmutatkozik. Jelen interpretációkísérlet azért lehet indokolt, mert tágíthatja a Kazinczyhoz rendelt neoklasszicizmus-fogalom határait és a vizsgálatok szempontrendszerét.
Actions (login required)
 |
Edit Item |
