Felforgató gépezet: A barkácsolás módszere Julian Antonisz műveiben

Bobrowski, Michał (2022) Felforgató gépezet: A barkácsolás módszere Julian Antonisz műveiben. APERTÚRA, 17 (4). pp. 103-133. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 nyár_Michał Bobrowski _Felforgató gépezet_ A barkácsolás módszere_Julian Antonisz műveiben.pdf - Updated Version Download (9MB) | Preview
Preview	Text michal-bobrowski_felforgato-gepezet-a-barkacsolas-modszere-julian-antonisz-muveiben_18669.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A tanulmány Julian Antonisz Antoniszczak, az extravagáns művész, képzett feltaláló és a krakkói Animációs Filmstúdióhoz kötődő kísérleti filmes életművére fókuszál. Bár Antonisz műveit ritkán vetítik nemzetközi fesztiválokon, a lengyel animációs film rajongói körében nagy elismerést váltott ki, főleg a 35 mm-es filmszalagra rajzolt, festett, karcolt, égetett vagy fametszetként készült, furcsa, „kamera nélküli filmjeinek” alkotójaként. Erőteljes vizuális kísérletezései olyan nemzetközileg elismert avantgárd filmesekkel állítják rokonságba, mint Norman McLaren, Stan Brakhage vagy Len Lye, ám ezekhez a művészekhez képest Antonisz munkája sokkal kevésbé tűnik hermetikusnak és exkluzívnak. A rendező nagy népszerűségre tett szert a lengyel nézők körében, mivel képes volt összeegyeztetni a film médiumának experimentális megközelítését a szocialista valóság abszurd kigúnyolásával, a vonzó primitivizmussal és az őrült burleszkkel. Jellemző, hogy Antonisz radikális, a „barkácsolás” filozófiája iránti elkötelezettségén nyugvó művészi módszere, anarchista humorérzéke, valamint a tekintélyekkel és a hivatalos doktrínákkal szembeni természetes bizalmatlansága a 80-as években a lengyel punk mozgalom kultikus alakjává tette őt. Filmtörténeti nézőpontból az ideológiai uralom idején Antonisznak a művészi függetlenségre való törekvése a lengyel disszidens művészet tágabb kontextusában olyan példának tekinthető, amely a kommunista rezsim elmúlt két évtizedében a gerillamódszereket kombinálta felforgató üzenetekkel. | The paper is dedicated to Julian Antonisz Antoniszczak, an extravagant artist, skilled inventor and an experimental filmmaker affiliated with The Animated Film Studio in Krakow (Poland). Although Antonisz’ works are rarely screened on international festivals, he remains very well remembered by Polish animation aficionados, mostly as the author of oddball ‘noncamera’ films drawn, painted, scratched, burned or woodcut printed directly on 35 mm tape. His strong inclination towards visual experiment makes him akin to internationally acclaimed avantgarde filmmakers such as Norman McLaren, Stan Brakhage or Len Lye. Yet, in comparison to these artists, Antonisz’ output appears as far less hermetic and exclusive. The director won a significant popularity among Polish viewers thanks to his ability to reconcile an experimental approach to film medium with absurd mockery of socialist reality, appealing primitivism and insane burlesque. It strikes as characteristic that Antonisz’ artistic method based on radical dedication to ‘do it yourself’ philosophy, his anarchistic sense of humour as well as natural distrust of authorities and mainstream doctrines made him a cult artist for Polish punk movement vital in 1980s. From the perspective of film historian Antonisz’ pursuit for artistic independence in times of ideological hegemony may be regarded as an exemplification of the wider context of Polish dissident art which over the last two decades of the communist regime combined guerilla methods with subversive messages.

Actions (login required)

Edit Item