„A régi, paradigmába szerveződött struktúrák ereje” a magyar igeragozásban

Alberti, Gábor and Feltizi-Veress Saypasheva, Anastasia and Farkas, Judit (2025) „A régi, paradigmába szerveződött struktúrák ereje” a magyar igeragozásban. MAGYAR NYELV, 121 (3). pp. 267-284. ISSN 0025-0228

Preview

Text Alberti_et_al_MNy_25-3.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (448kB) | Preview

Abstract

A Magyar Nyelv egy korábbi számában közölt (Pusztay 2020) nyelvtörténeti megfigyelésekből és az azok alapján megfogalmazott általános kérdésekből, felvetésekből kiindulva, azokra reflektálva szeretnénk bemutatni az avatar-elméletünket, amelyik a magyar nyelv szinkrón grammatikai rendszerének néhány rejtélyes jelenségéről kíván elsődlegesen számot adni. Teszi ezt oly módon, hogy egy ősi egyeztetési rendszert rekonstruál É. Kiss és Mus (2022) diakrón módszertanát követve a magyar nyelv egyes igeragozási és névmás-morfológiai rejtélyeit olyan általános nyelvészeti jelenségkörökbe ágyazva, mint a személyhierarchia-érzékenység, az elkülönítő tárgyjelölés, a horgonyzás és az álcázó szerkezetek jelenségkörei. A címre utalva úgy összegezhetjük a tanulmányt, hogy a bemutatott avatarrendszerben jelöljük meg azt a – koherens kognitív hátterének köszönhetően stabil, kifinomult paradigmába szerveződött – struktúrát, amely máig ható erővel őrzi a formai jegyeit a magyar igeragozási rendszerben.

Actions (login required)

Edit Item