Hazánk legrégibb liturgikus könyve, a Sacramentarium Ungrorum

Földváry, Miklós István (2025) Hazánk legrégibb liturgikus könyve, a Sacramentarium Ungrorum. MAGYAR KÖNYVSZEMLE, 141 (1). pp. 1-34. ISSN 0025-0171

Preview

Text 18227-ArticleText-81988-1-10-20250915.pdf - Published Version Download (517kB) | Preview

Abstract

Sokáig úgy tűnt, hogy a Magyarország első ismert liturgikus könyvei a 11. század végéről származó, ma Zágrábban őrzött kódexek: az Esztergomi benedikcionále és a Hartvik-agenda. 2023-ban azonban cseh kollégáknak köszönhetően tudomást szereztünk az olmützi székeskáptalan CO 584 jelzetű szakramentáriumáról, amelynek magyarországi eredete vitathatatlan, és valószínűleg a 11. század első feléből származik, így hazánk első fönnmaradt liturgikus könyvének tekinthető. A kódex magyar eredetét a királyért mondott nagypénteki egyetemes könyörgés bizonyítja, amely a magyarok országáért (imperium Ungrorum) imádkozik. A tanulmány a párhuzamokat vizsgálva megállapítja, hogy a könyörgés alkalmazása a helyi körülményekre – különösen ebben a korban – egészen ritka, így perdöntőnek tekinthető egy-egy forrás eredetére nézve. Ennek alapján javasolja, hogy a CO 584-es kódexre mint Sacramentarium Ungrorum-ra (SU) hivatkozzék a további kutatás. A magyarországi keletkezést a cseh szakirodalom is elfogadta, de a közelmúltig úgy vélték: a kódex már az 1070-es években Olmützbe került. Ezzel szemben Kateřina Kubínová fölhívta a figyelmet a kézirat naptárához fűzött, kora 13. századi bejegyzésekre, amelyek többek között egy győri püspökről (Rabanensis episcopus) és bizonyos Sebestyén apátról tudósítanak. Ez utóbbit a cseh kutatónő Küszén (Güssing, Németújvár) korabeli apátjával azonosítja, és ezzel igazolva látja a kódex tartós magyarországi használatát. A tanulmány e bejegyzésekkel kapcsolatban nem foglal állást, de a kalendárium végére betoldott, 12. századi Szent Ilona-miséről megállapítja, hogy kizárólag Magyarországon kimutatható formulárékkal egyezik meg, így legalább a 12. századra nézve megerősíti, hogy a kódexet Magyarországon használták. Végül – a további kutatás irányait is kijelölve – a tanulmány elhelyezi a CO 584-es kódexet a magyar és az egyetemes liturgiatörténet összefüggésében. Megállapítja, hogy a gregorián szakramentáriumnak ahhoz a gelazián kiegészítésekkel bőven élő típusához tartozik, amelyhez a korabeli regensburgi szakramentáriumok is. A miserendben szereplő embolizmus freisingi mintát követ, a legsajátosabb ünnep pedig Willibald eichstätti püspöké, így a kézirat mögött egyértelműen bajor kulturális háttér rajzolódik ki. Ugyanakkor sem a könyv szerkezete, sem tartalma vagy tételválogatása nem vezethető le az eddig ismert bajor párhuzamok egyikéből sem. Nem sikerült kapcsolatot találni a CO 584-es kódex és a későbbi magyar szakramentáriumok vagy misekönyvek között sem. Ennek alapján a szerző arra következtet, hogy a kódex vagy a magyar liturgia korai, még nem egyénített korszakának tanúja, vagy egy, későbbről nem adatolt monasztikus hagyomány (esetleg a pannonhalmi úzus) elszigetelt emléke.

Actions (login required)

Edit Item