Az alföldi pásztorhagyományok továbbélése a magyarságképben = The Continuation of Great Plain Pastoral Traditions in the Hungarian National Image

Bali, János (2024) Az alföldi pásztorhagyományok továbbélése a magyarságképben = The Continuation of Great Plain Pastoral Traditions in the Hungarian National Image. KÁRPÁT-HAZA SZEMLE - A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁGKUTATÁS INTERDISZCIPLINÁRIS SZAKMAI FOLYÓIRATA, 2024 (1). pp. 87-99. ISSN 2732-1789

Preview

Text khsz_2024-1_doi_10-64605khsz-2024-1-05_balijanos.pdf - Published Version Download (4MB) | Preview

Abstract

A tanulmányban egy nagymintás kérdőíves kutatás eredményeit elemezve azt a kérdést járom körül, hogy a magyar néprajzi kutatásokban is felülreprezentált, a Magyar Alföldhez köthető (pusztai) pásztorhagyományok milyen szerepet töltenek be a kortárs magyar nemzettudatban. A témát a maga földrajzi és történeti kontextusaiban, elsősorban a 19–20. századi szimbolizációs és sztereotipizációs folyamat tükrében mutatom be. Megállapítottam, az alföldi pásztorhagyományok, azon belül is kiemelten a puszták, s azok legfőbb reprezentánsa, a Hortobágy, már a 19. században kiemelt szerepet kaptak a magyarságkép megfogalmazásában, mind az autosztereotípiák, mind a heterosztereotípiák, mind pedig exosztereotípiák területén. Egy olyan mélyreható folyamat eredménye volt ez, hogy a 20. századi modernizáció, mely felszámolta a tényleges pusztai életformát, sem tudta érdemben megingatni a magyar alföldi pásztorhagyomány szerepét a nemzeti szimbolizációs mezőben. A turizmus, majd a magyarországi örökségmozgalom sikerrel rögzítette az ehhez kapcsolódó műveltségelemeket, s olyan új területekre helyezte a hagyomány centrumát, mint a revival-mozgalom vagy az élmény alapú fogyasztás (fesztiválok). A magyar társadalom pedig a 21. században is úgy tekint az alföldi pásztorhagyományokra, mint a nemzeti örökségének legigazibb forrására. | In this study, I analyze the results of a large-scale questionnaire survey to explore the role that pastoral traditions associated with the Hungarian Great Plain, overrepresented in Hungarian ethnographic research, play in contemporary Hungarian national consciousness. I present the topic within its geographical and historical contexts, primarily focusing on the 19th and 20th centuries, in the context of symbolization and stereotyping processes. I have determined that the pastoral traditions of the Hungarian Great Plain, especially those of the steppes and their main representative, the Hortobágy, played a prominent role in shaping the image of Hungarians in the 19th century, encompassing autostereotypes, heterostereotypes, and exostereotypes. This resulted from such a profound process that the 20th-century modernization, which eradicated the actual pastoral way of life, could not significantly undermine the role of Hungarian lowland pastoral traditions in the national symbolic field. Tourism, and subsequently the Hungarian heritage movement, successfully documented the cultural elements associated with this tradition and shifted its center to new areas such as the revival movement or experience-based consumption (festivals). Even in the 21st century, Hungarian society continues to regard the pastoral traditions of the Great Plains as the most authentic source of its national heritage.

Actions (login required)

Edit Item