Kontinuitás és diszkontinuitás a magyar magánjogtudományban

Vékás, Lajos (2026) Kontinuitás és diszkontinuitás a magyar magánjogtudományban. ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY, 67 (1). pp. 3-20. ISSN 0002-564X

Preview

Text 003-020.pdf - Published Version Download (157kB) | Preview

Abstract

A tanulmány azt a kérdést teszi fel, hogy mennyiben állapítható meg folytonosság az elmúlt két évszázad magyar magánjogtudományában, illetve milyen tényezők és mennyiben szakították meg ezt a folytonosságot. A magánjogtudomány tételes jogi diszciplína lévén a szerző elsőként a tételes magánjogban végbement alapvető változásokat tekinti át. Három mélyenszántó törésvonalat mutat be: a rendi magánjogból a polgári magánjogba való átmenetet a 19. század második felében, a magántulajdon nélküli magánjog négy évtizedét (1949–1989) és a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaság magánjogának újbóli megteremtését az elmúlt három és fél évtizedben. Ezek a társadalmi szakadékok – Hegedüs Loránt megállapítását parafrazeálva – „annyira kettévágták a régi […] s az új […] magánjogot, hogy az árok két partján állva, egyik sem ismer reá a másikban önmagára.” Kisebb mértékben a különböző jogfilozófiai áramlatok is befolyásolták a magánjogtudomány folytonosságát; kisebb mértékben azért, mert a jogelméleti nézetek ritkán épültek be szervesen a magánjogtudományi művekbe, inkább külön tárgyalt kísérői voltak a magánjogi fejtegetéseknek. Kivételesen a jogelméleti felfogások mégis okoztak törést a magánjogtudomány folytonosságán. A tanulmány arra az összefoglaló végkövetkeztetésre jut, hogy az elmúlt két évszázad magyar magánjogtudományában – az egész időszakot tekintve és a fővonalat szem előtt tartva – inkább diszkontinuitásról, mintsem kontinuitásról beszélhetünk. A kontinuitás fonalát a magánjogtudomány „mellékszínterein”: a magánjogtörténetben, az összehasonlító jogban és a nemzetközi magánjogban fedezhetjük fel.

Actions (login required)

Edit Item