A titok és az identitás (le)leplezése : Gerő Katalin: Életem

Schiller, Erzsébet (2025) A titok és az identitás (le)leplezése : Gerő Katalin: Életem. TARGUM: INTERPRETÁCIÓ KOMMENTÁR DISKURZUS (7). pp. 167-192. ISSN 2939-5976

Text 2025_VII_targum_Schiller.pdf - Published Version Download (872kB)

Abstract

Gerő Katalin (1853–1944) Életem című könyve 1929-ben jelent meg a Singer és Wolfner Kiadónál (néhány évvel később sikert aratott a német fordítása is). Az elbeszélő főhős beszámol a vidéken töltött, boldog gyerekkoráról, amelynek édesanyja halála és egy mostoha érkezése vet véget; bemutatja sikeres küzdelmét, ahogy fiatal lányként a fővárosban varrásból eltartotta, sőt, taníttatta testvéreit – végtelen önfeláldozással. Katalin később árvaházi igazgatónőként teljesedik ki, a könyv a testvéreit elveszítő idős, visszavonult nő napjaival zárul. Az elbeszélő, érzelmeit nem háttérbe szorítva, tárgyilagosságra törekszik. Mégis kerül egy fikciós elem az elbeszélésbe – egy elhallgatásnak köszönhetően. Számos más forrásból tudható, hogy Gerő Katalin zsidó családban született, és vallását sohasem változtatta meg. Önéletrajzában ugyanakkor egyetlen egyszer sem szerepel a zsidó vagy izraelita szó, egyetlen utalás sincs semmilyen felekezetre, bár sok szó esik hitről, Istenről, imádságról. Még szakrális ünnepekről is, de ezek is inkább az általános ünnepet, ünneplést jelzik. Ez különösen hangsúlyos, ha figyelembe vesszük Gerő Katalin egy másik, kizárólag dokumentumokra épített könyvét a Pesti Izraelita Nőegyletről, illetve a Nőegylet által alapított zsidó leányárvaházról (A szeretet munkásai). Ennek az intézménynek – amely az Életemben „árvaházként” szerepel – Gerő Katalin volt évtizedeken át az igazgatója. Aki csak az önéletrajzot olvassa, és nem ered nyomába más forrásoknak, abban nem feltétlenül merül fel a származásnak és a vallásnak a kérdése. A szerző esetében ezek megtagadásáról szó sincs, ráadásul a titkot csak az Életem című könyv tartja. Az önéletírás olvasásakor nehéz eltekinteni attól, hogy az áldozatos, a varrógépével és a modorával az úri asszonyokat elbűvölő fiatal Gerő Katalin két szépirodalmi mű ­– Kiss József Mese a varrógépről című elbeszélőkölteményének és Benedek Elek Katalin című ifjúsági (lány)regényének – főszereplője lett. Évtizedekkel később írott könyvében mintha Gerő Katalin maga írná tovább, variálná azokat a példává magasztosult irodalmi alakokat, akik az ő ihletésére születtek. A két szerző más-más módon tartja (vagy teremti meg) a titkot. Egy fikcióban ez nem furcsa, de furcsa lehet egy önéletrajzban. Szeretném körüljárni azt a kérdést, hogy milyen konszenzus alapján alakult ki ez a titok, milyen mintákat követhetett Gerő Katalin, amikor önéletrajzában régi magyar nemesi származására utal. A könyv lapjain megteremtődik egy identitás, a titok ilyen értelemben az identitásképzés fontos eleme. Az elbeszélt én magától értetődően tartozik a többséghez, ez a történet példázatosságát is erősíti. Az Életem egy (zsidó) női elbeszélésként és akár egy zsidó emancipáció-történetként is végiggondolható.

Actions (login required)

View Item