Kommunikációs akadálymentesítés hangzó nyelvek közt, jelnyelven és grafikus rögzítéssel hat esettanulmány alapján = Accessible Communication across Spoken Languages, Sign Language, and Graphic Recording through Six Case Studies

Eszenyi, Réka and Lakos, Renáta and Bányai, Borbála (2026) Kommunikációs akadálymentesítés hangzó nyelvek közt, jelnyelven és grafikus rögzítéssel hat esettanulmány alapján = Accessible Communication across Spoken Languages, Sign Language, and Graphic Recording through Six Case Studies. FORDÍTÁSTUDOMÁNY, 28 (KSZ). pp. 140-161. ISSN 1419-7480 (nyomtatott); 2732-1924 (elektronikus)

Preview

Text Kommunikaciosakadalymentesiteshangzonyelvekkozt.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (2MB) | Preview

Abstract

Tanulmányunkban a kommunikációs akadálymentesítés problematikáját járjuk körül három terület: a nyelvi közvetítés, a fogyatékosságtudomány és a grafikus rögzítés szempontjából. Az akadálymentesség a jelen tanulmány értelmezésében olyan állapot vagy elv, amely biztosítja, hogy minden személy, tekintet nélkül érzékszervi, kognitív, nyelvi vagy kulturális különbségekre, önállóan és biztonsággal hozzáférhessen, használhassa és értelmezhesse az adott környezetet, szolgáltatást vagy kommunikációs csatornát. A kommunikációs akadálymentesség pedig azt jelenti, hogy a közlés folyamata, beleértve az üzenetküldőt, a médiát és a befogadót, úgy szervezett, hogy minden érintett fél számára (beleértve a látási, hallási, kognitív korlátozással élőket is) az információ érzékelhető, értelmezhető és visszacsatolható legyen, továbbá rendelkezésre álljanak a szükséges személyi és tárgyi/eszközös feltételek. Az akadálymentesség fogalmából kiindulva a valós életből vett esettanulmányok segítségével vesszük számba a különböző kommunikációs helyzetek szereplőit és a helyzetekben akadályként felmerülő elemeket. A tanulmány hat esetleírást vizsgál: az első kettőben a nyelvek közötti közvetítésre irányítjuk a figyelmet, ahol az idegen nyelv képezi az akadályt. A harmadik és negyedik esetben olyan fogyatékossággal élő személyek is részt vesznek a kommunikációban, akik az általuk használt nyelvet alacsony kompetenciaszinten birtokolják, ami további akadályt képez. A szerzők itt hívják fel a figyelmet arra, hogy ez nem általános érvényű, a fogyatékossággal élőnek tekintett személyek nem képeznek homogén csoportot a nyelvi készségek és képességek szempontjából. Az utolsó két esetleírás a grafikus rögzítés akadályokat lebontó erejét mutatja be komplex problémák megoldásában. Az esetek tanulsága alapján összegezzük, mennyiben lehet sikeres az akadálymentesítés, hogyan bonthatók le hatékonyan a kommunikációs akadályok, és milyen felelősségek terhelik, vagy milyen felelősségek alól mentesülnek a helyzetek szereplői. | In this study, we examine the challenges of accessible communication from the perspectives of three fields: interlingual mediation, disability studies, and graphic representation. In the present analysis, accessibility is understood as a state or principle that ensures all individuals—regardless of sensory, cognitive, linguistic, or cultural differences—can independently and safely access, use, and interpret a given environment, service, or communication channel. Communication accessibility further means that the process of communication—comprising the sender, the medium, and the recipient—is organised in such a way that information is perceptible, interpretable, and can be responded to by all parties involved, including those with visual, auditory, or cognitive impairments, and that the necessary personal and material/technical resources are available. Starting from the concept of accessibility, we identify the actors in various communicative arise as barriers within these situations. The study investigates six cases. The first two draw attention to mediation between languages, where the foreign language itself constitutes the barrier. The first case analyses the obstacles encountered during an interpreted presentation at an academic conference, while the second, based on the study by Nagy and Réthelyi (2023), presents examples of accessibility in a historical humanitarian child-relief action. The third and fourth cases involve communicative situations in which participants with disabilities possess only limited competence in the language they use, creating an additional layer of difficulty. The authors emphasise that this is not universally applicable: individuals considered to have disabilities do not form a homogeneous group in terms of linguistic skills and abilities. In the described situations—a court hearing and a medical consultation—communication is guided by persons with high levels of occupational prestige and linguistic competence. The final two cases demonstrate the barrier-reducing potential of graphic recording in addressing complex problems. One case (Leonard et al. 2017) describes the use of graphic facilitation during a meeting aimed at improving services at a children’s hospital, which enabled participants to visualise areas in need of development within the system. In the other case (Espiner and Guild 2012), we focus on future planning for young people with disabilities and present the graphic facilitation of a successful career-planning process. Drawing on the lessons of these cases, we summarise the extent to which accessibility can be successfully achieved, how communication barriers can be effectively dismantled, and what responsibilities the actors in these situations bear—or, conversely, from which responsibilities they may be exempt.

Actions (login required)

View Item