REAL

Kétszáz esztendeje hunyt el Ladislaus Bartholomaeides, Gömör vármegye historiográfusa

Restás, Attila (2025) Kétszáz esztendeje hunyt el Ladislaus Bartholomaeides, Gömör vármegye historiográfusa. HONISMERET, 53 (3). pp. 14-17. ISSN 0324-7627

[img]
Preview
Text
Honismeret 2025. 3. szám Barthol.pdf - Published Version

Download (748kB) | Preview

Abstract

„A kálvinista universalis nyelve a magyar, a pápistáé a culinaris deákság, a lutheránusoké a tót és a német” – írja Kazinczy Ferenc 1789-ben abban a sokat idézett levelében, amelyben megpróbálja összekapcsolni a nemzetiség, a vallási identitás és a nyelv fogalmait, hogy azt bizonyítsa: az immár etnikailag és kulturálisan értett magyar nemzet fő megtartója a kálvinista felekezet. Gondolatmenetem szempontjából e megállapítás második és harmadik tagját emelem ki, melyben a katolikusok irodalmi nyelvhasználatát a „konyhalatin”-hoz köti, míg az evangélikus felekezet szerinte a „tót” és a német nyelvet használja. Ebben a felsorolásban Kazinczy így szinte tudomást sem vesz arról a tudós irodalomról, amelyet a „hosszú 18. században” elsősorban a vegyes etnikumú Alsó- és Felső-Magyarország többnyelvű értelmisége művelt a klasszikus latin nyelv eszményei szerint, s nem „konyhanyelvi” szinten, azaz „culinaris” stílusban. Ahogyan Tóth István György bizonyította, a többnemzetiségű Felvidéken a latin nyelv a mindennapokban is közvetítő nyelvnek számított a 18–19. század fordulóján. Johann Georg Kohl brémai utazó pedig, aki 1841-ben tett utazást Magyarországon, azon csodálkozott, hogy „a magyar nemesek mind beszélnek latinul. A szlovákok azonban még jobb, ügyesebb ’lateinerek’, mint a magyarok.” Kohl ugyan nem jutott el a Felvidékre, de Pesten egy Duna-parti uszodában találkozott két tizenkét-tizenhárom éves fi úcskával, akik közül „az idősebbik ugyanolyan folyékonyan beszél latinul, szlovákul és magyarul, ahogyan németül. A latint, mondta, hét éves korában kezdte el tanulni, és itt senki sem csodálkozik azon, hogy tizenhárom éves korában már folyékonyan beszéli a nyelvet. Be kell vallanom, hogy nem vehettem fel vele a versenyt. Szlovákul a szlovákoktól tanult, ahová tíz éves korában iskolába adta az apja.” Ők is annak a soknyelvű, felvidéki eredetű és – bizonyára – evangélikus értelmiségnek voltak a tagjai, mint az országismereti irodalom hazai meghonosítója, Bél Mátyás (1684–1749) a 17–18. század fordulóján, vagy mint Ladislaus Bartholomaeides (1754–1825) a következő századfordulón.

Item Type: Article
Subjects: D History General and Old World / történelem > D4 Modern History / új- és legújabb kor története
P Language and Literature / nyelvészet és irodalom > PA Classical philology / klasszika-filológia > PA20 Latin / latin filológia
Depositing User: Attila Restás
Date Deposited: 17 Nov 2026 10:49
Last Modified: 17 Nov 2026 10:49
URI: https://real.mtak.hu/id/eprint/250151

Actions (login required)

View Item View Item