Szövegkritika, kiadástörténet, interpretáció

Fehér, M. István (2009) Szövegkritika, kiadástörténet, interpretáció. VILÁGOSSÁG, 50 (2009 ő). pp. 63-93. ISSN 0505-5849

Preview

Text 1290952.pdf Download (610kB) | Preview

Abstract

A hagyományos (pozitivista) felfogás szerint a humántudományi munka sorrendje két egymásra épülő lépésben artikulálódik. Első lépésben megállapítjuk a szöveget, azaz a fennmaradt vagy felkutatott szövegváltozatokat kritikailag összevetjük abból a célból, hogy egy lehetőleg végleges, kanonikus változatot hozzunk létre vagy rekonstruáljunk, s ez volna a filológia feladata. Második lépésben következik az interpretáció (hermeneutika), azaz a filológiai munka eredményeként megállapított-előállított szövegváltozat különböző szempontok szerinti értelmezése. Ebben a felfogásban a filológia megelőzi a hermeneutikát, s jól láthatóan elválik tőle, az értelmezés pedig a filológiai munka eredményeire épül. Ez a tetszetős (ideáltipikus) séma egyes – szerencsés – esetekben működhet ugyan, ám jelentős gondolkodói életművek (történeti-kritikai) kiadásának sajtó alá rendezésekor számos esetben csődöt mond. Többnyire ugyanis a szövegmegállapítás sem laboratóriumi körülmények között, mintegy interpretációmentes térben zajlik. Hegel esetében például úgy tűnik, egyenesen fordított volt a helyzet: a mai Hegel-kutatás mértékadó nézete szerint a Hegel-tanítványok saját Hegel-képük (Hegel-interpretációjuk) alapján szerkesztették meg és adták ki a szövegeket. Szövegkritika, interpretáció és kiadástörténet viszonyát a következőkben esettanulmányok tükrében vizsgálom, a jelentős gondolkodói életmű-kiadások közül elsősorban a Hegel- és a Heidegger-kiadás tanulságai alapján (kitekintéssel Kantra, Fichtére, Schellingre, Husserlre és Gadamerre).

Actions (login required)

Edit Item