Cápafogsor a Dunán: a dunai vízlépcső esete

Fleischer, Tamás (1992) Cápafogsor a Dunán: a dunai vízlépcső esete. TÁRSADALOMKUTATÁS, 10 (2-3). pp. 28-47. ISSN 0231-2522

	Text (scanned version) fleischer_capafogsor-a-dunan-a-dunai-vizlepcso-esete_tarskut92-2-3.pdf - Published Version Restricted to Registered users only Download (11MB) | Request a copy
Preview	Text (digital manuscript) CAPACI92.pdf - Draft Version Download (222kB) | Preview

Abstract

Jaws on the Danube: The Case of the Middle Danube Hydroelectric Dam. Tamás Fleischer This article treats the history of the Hungarian movement that emerged in opposition to the Gabcikovo(Bős)-Nagymaros Barrage, attempting first of all to trace the change in the field of conflict within this. We follow this phenomenon through the story which stretches over decades, and where from time to time new pairs of actors step onto the stage, and the conflict developing between them appears to be the main conflict in the whole matter. A survey of the longer period of time serves up a few perhaps surprising lessons. On the one hand, it becomes clear that the value of the crystallizing principles and experiences of separate periods is limited, and that an examination of a longer time-cycle in its entirety makes it possible to learn different lessons, for example the parallel clarification of the events with great political fluctuations. On the other hand, it is worth noting that it is not at all certain that this always signals the real conflicts of the period, as they are declared, and as they only appear to be at the centre of the events. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Kivonat: A kelet-európai tömegek rendszerváltás alatti fellépései alapján sokan túlértékelték ezen tömegek ökológiai tudatosságát. Ezek a megfigyelők, akár nyugatról elemezték az eseményeket, akár helyből, ökocentrikus társadalmak megszületését várták Kelet-Európában, és végül csalódniuk kellett várakozásaikban. Meg kellett állapítani, hogy Kelet-Európában nincs ma még valódi tömegigény minderre. A különbség talán jellemezhető azzal az eltéréssel, ami a vízlépcsőellenes mozgalom és a nyugati antinukleáris mozgalmak háttér-szimbolikájában is megjelenik. A vízlépcső, a betonból készített monstrum elkerülhetetlenül a mindenen keresztülgázoló politikai hatalmat, a totalitárius párturalmat jeleníti meg. Az antinukleáris mozgalmaknak is van egy nagyon határozott szimbolikus jelentésük, hiszen az atomerőmű megjelenít egy sokkal kifinomultabb, magas technológiai szintű irányítást és kontrollt. Az ellene irányuló harc egyben jelképezi az ipari társadalomból való kiábrándulást, az ipari társadalom értékrendjével szembeni lázadást, egy eredendően környezetbarát, posztindusztriális értékrend talaján. Kétségtelen, hogy a kelet-európai országok környezetvédői ugyanazt az eszmevilágot, az ökológiai értékek priorítását tűzik ki célul, mint fejlettebb országokbeli kollégáik. A környezeti szempontok felértékelődése mellett megjelenik annak belátása, hogy egy közös világban élünk, és közösen kell megoldani a problémáinkat. Ez a szemlélet a környezetvédőket kétségtelenül a konfliktusok elemzését, a konfliktusok feloldását célul kitűző szakemberek partnerévé avatja. Ugyanakkor észre kell venni, hogy a kelet-európai társadalmak fő megoldandó problémái jelenleg a központi irányításból a piacgazdaságba való átmenet kérdései, és ez nem azonos az ipari társadalom meghaladásának a kérdéskörével. Számos jel mutat arra, hogy ezek a társadalmak a múlt századi kegyetlen kapitalizmus felé haladnak, posztfeudális eszmevilággal és érdekérvényesítéssel megterhelten. Tudatosultak már, de érdemben kevéssé hatnak egyelőre az ipari társadalom lebontására vonatkozó érvek: sok esetben még ki sem alakultak a társadalmat átfogóan érintő szinten olyan problémák, amelyeket meg kellene haladni - gondoljunk a magasszintű információhálózatok által lehetővé tett adatkoncentrációkra, vagy a korszerű technológia néhány ember kezében való összpontosulására. (Nem véletlenül került ebben Nyugaton az antinukleáris mozgalom a küzdelem középpontjába) Ugyanakkor nagyon nagy szükség van arra, hogy tudatosuljon a társadalom széles rétegeiben és a kelet-európai országok politikusaiban mindaz a tanulság, amit a vízlépcső-ellenes mozgalom hordoz. Számos politikus, aki ki akarta használni a vízlépcső körüli mozgalmakat, szintén nem mérte fel e mögöttes szimbolika erejét, azt, hogy a vízlépcső politikailag az elmúlt rendszer nagy központi beruházásait jeleníti meg. Ellenkező esetben észlelhették volna, hogy éppen politikai szinten csak az egyik irányban lehet felhasználni a vízlépcsőt. Az ezt fel nem ismerő politikusok és politikai irányzatok mindeddig legfeljebb csak saját magukat minősítették a vízlépcsőügy mércéjén.

Actions (login required)

Edit Item