Veszprém a török korban : Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről

Tóth G., Péter, ed. (1998) Veszprém a török korban : Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről. Veszprémi Múzeumi Konferenciák, 9 . Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém. ISBN 963-7208-56-9

Preview

Text TÓTH G. P szerk. 1998 Veszprém a török korban Laczkó Dezső Múzeum Veszprém.pdf - Draft Version Download (65MB) | Preview

Abstract

A török uralom és Magyarország 16-17. század története a köztudatba és gyakran a történetírói hagyományba is úgy vonult be mint a romlás, a pusztulás, a szellemi és gazdasági hanyatlás időszaka. Mohács, II. Lajos király halála, Buda 154l-es elfoglalása a nemzethalál, a nemzeti szuverenitás megszűnésének szimbóluma lett a későbbi nemzedékek emlékezetében, a török uralom pedig a mindenkori önkényuralmi rendszer paradigmája. A török figuráját gyakran ábrázolták vérszomjasnak, kegyetlennek a krónikaírói hagyományban, és a politikai célokat is szolgáló 16-17. századi röplapokon. A keresztény Európa a törökben láttatta a mindenkori gonoszt, aki ellen tűzzel-vassal fel kell lépni. A propaganda azonban elfedi a mindennapok világát. Az utóbbi évek gazdaság-és művelődéstörténészei kezdték egyre gyakrabban hangsúlyozni, hogy a 16-17. századi Magyarországon kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező virágzó kereskedelmet találunk, és a török uralom alatt lévő falvakban, városokban a vallási élet korábban nem tapasztalt szabadsága figyelhető meg. Bár nem olyan mértékben és minőségben, mint Nyugat-Európában, de gazdag udvari kultúra alakult ki Magyarországon is. A reneszánsz és a barokk művészet számos európai értéke született meg hazánkban. Balassi Bálint, Bornemisza Péter, Zrínyi Miklós, Pázmány Péter megteremtették az önálló magyar irodalmat. És talán nem meglepő az sem, hogy a mai török közélet a hódítások időszakát, és ezen belül a nagy történeti távlatokat felmutató török-magyar kapcsolatokat közös történelmünk dicsőséges korszakának tekinti. Romlás, pusztulás, nemzethalál az egyik oldalon, szabad vallásgyakorlat, virágzó kereskedelem és termékeny szellemi élet a másikon. Talán ez a kettősség jellemzi a mai kapcsolatokat is. Nem véletlen, hogy épp 1. Szulejmán szultánnak, a hódítónak emelnek emlékművet Szigetváron. Furcsának tűnhet, hogy mai kapcsolataink önigazolását a korábbi török-magyar harcokban keressük. Zrínyi Miklós és Nagy Szulejmán alakja azonban a harcok hősiességét szemlélteti. A romlás, pusztulás, hanyatlás bemutatása mellett azonban a jelen kori történészek feladata a korszak értékeinek feltárása, a mindennapi élet rekonstruálása, a török uralomról a köztudatban egyoldalúra sikeredett kép befolyásolása is. Az 1997. évi Gizella-napok meghívott előadói nemzetközileg elismert kutatói a török kornak. Előadásaik segítségével a politika- és gazdaságtörténet veszprémi helyi eseményeit nagyobb távlatokba helyezve, és a korabeli török-magyar problémát több oldalról megközelítve ismerhetjük meg. Az 1997. év Veszprém első török megszállásának 445., 1998 pedig a török uralom alól való felszabadulás 400. évfordulóját jelenti. Az 1997ben megrendezésre került felolvasóülés méltó előkészítője volt a megemlékezéseknek. Veszprém török koros történészei, régészei, műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberei, helytörténészei, mint Erdélyi Gyula, Gömöry Gusztáv, Lukcsics József, Pfeiffer József, Thury Etele a századelőn, Faller Jenő a harmincas években, Hungler József Jenéi Ferenc, Korompay György, Pákay Zsolt, Rhé Gyula és Szántó Imre a negyvenes és a hatvanas években megfelelő nívóra emelték a helytörténetírást, és méltóképpen tudták a török kori Veszprém eseményeit az országos történések sodrában elhelyezni. A most kötetbe szerkesztett tanulmányok Veszprém monografikus igényű történeti feltárásának alapjait teremtik meg. Az előadások megjelentetésével egy modern és a mai kor ízlésének is megfelelő kiadványt vehet kezébe az olvasó. A korábban megjelent kötetek is bizonyítják, hogy a felolvasóülések és a tanulmánykötetek nagy érdeklődésre tarthatnak számot a történész szakma és a nagyközönség körében egyaránt. Ez a konferencia lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi történelmi események méltó részesei legyenek az úgynevezett „Nagy Történelemnek". De talán nem is ezt, az öncélúnak is tartható mondanivalót kellene hangsúlyozni. Múltunk torz emlékezetének kritikája, a köztudatba táplált egyoldalú képek felszámolása lenne az a közös feladat, ami egy ilyen konferencia létrehozását indokolja.

Actions (login required)

Edit Item