A szegmentumsor időszerkezetének egy problémája: a 'lazítás' szerepe

Szende, Tamás (1988) A szegmentumsor időszerkezetének egy problémája: a 'lazítás' szerepe. MŰHELYMUNKÁK A NYELVÉSZET ÉS TÁRSTUDOMÁNYAI KÖRÉBŐL (5). pp. 31-64.

Preview

Text 33_cikk_MTA_MuhelyMunkak_05.pdf - Published Version Download (18MB) | Preview

Abstract

Kötetlen köznyelvi beszédközlésben ["casual speech]] a szó alakok ejtési képét egy artikulációjában (teljesen) kidolgozott, a lento formához viszonyítva globális: a közlésegységre mint egészre ható átalakító szabályok módosítják kötetlen, korlátozott kidolgozású, allegro formává. E gestaltszabályoknak a kötetlen beszéd szegmentális hangtanában önálló helyük van, és működésük eredményében, a 'torzítási folyamatok' egyik oldalán, 'lazításban' a szóalak vagy egy egész szószerkezet, szekvencia időzítési mintáját sajátosan alakítják. Kiindulásom a teljes, kidolgozott forma rendszerbeli státusának meghatározása; többrétegűnek felté telezem a fonológiai alapalakot [[[underlying representation}, amelynek az ejtési alakhoz közel eső, úgynevezett alsó szintjét — az 'átfordítási [[interface]] szabályok' közül a 'simító szabályok' közbeiktatásával — kapcsolja össze a (logikai értelemben konkrét-általános fogalmi státusú) fonetikai formával [surface repre sentation]]. A gondolatmenet szerint rajtuk mennek végbe olyan átfordítási szabályok, amelyeket 'gestaltszabályoknak' nevezek, létrehozva a konkrét-egyedi kategóriájába tartozó 'egyedi fone tikai alakzatokat [[individual phonetic representation] ' . A vizsgálatok anyaga minden ízében érintetlenül hagyott, természetes beszédszöveg; csak akusztikai adatokból dolgozom. A témakezelés és az eredmények előadása szemelvényes, egy nagyobb lélegzetű munka csupán bizonyos részleteit közli.

Actions (login required)

Edit Item