Lukács György és a marxizmus esztétikai fordulata

Marosán, Bence Péter (2024) Lukács György és a marxizmus esztétikai fordulata. In: A Történelem és osztálytudat 100 év távlatából. Replika könyvek, Budapest, pp. 40-49.

Preview

Text Lukács György-esztétika-ELŐADÁS-Marosán-2023.pdf - Published Version Download (268kB) | Preview

Abstract

Az emberi élet lényege a spontán kreatív örömteli alkotófolyamat – mindenekelőtt a művészi alkotás formájában. Ez az elképzelés sporadikusan, elszórva és elemeiben bár, de megtalálható Marx és Engels műveiben – mégpedig mindenekelőtt olyan korai írásokban, mint a Gazdasági-filozófiai kéziratok és A német ideológia. A kutatók és a szélesebb filozófiai vagy érdeklődő, műértő közönség köreiben mindenesetre viták folynak arról, hogy az absztrakt elején idézett tétel mennyire kifejezetten és tudatosan volt jelen Marx és Engels gondolkodásában. Ennek a tételnek kifejezetté, tudatossá és szisztematikusan is kifejtetté válását sok kutató leginkább a XX. századi neomarxizmus és Kritikai Elmélet idejére teszi, és ezen irányzatok szerzőihez köti. Az előadásban azt az elképzelést szeretném képviselni, hogy ez a gondolat – mely szerint az ember lényege a művészi alkotótevékenység képessége, a művészetek értő befogadásának és műalkotások kreatív előállításának tehetsége – Lukácsnál a Történelem és osztálytudat idején már biztosan jelen volt (pl. a „Régi kultúra és új kultúra” c. 1919-es írásban); a korábbi, bizonyos fokig premarxistának tekinthető írások ezt a gondolatot előkészítették, és Lukács egész életén keresztül ez az elképzelés volt munkásságának talán legfontosabb gondolata. Ezzel egyúttal elutasítom „a termékeny, nem-dogmatikus fiatal Lukács” és „a dogmatikus, idős, terméketlen Lukács” szembeállítását, azt állítva, hogy Lukács életműve, mely a középpontba az ember művészi alkotótehetségét állította, végig megőrzött egyfajta produktivitást, termékenységet, és az időskori nagy műveket, mint Az esztétikum sajátossága vagy A társadalmi lét ontológiája, hiba volna leértékelni a fiatalkori művekhez képest. Lukácsnak a marxizmus esztétikai fordulatában betöltött eme kitüntetett szerepét némileg árnyalja, hogy Lukács barátja és „harcostársa”, Ernst Bloch szintén ebben az időben (1918) írja meg opus magnusát, Az utópia szellemét, melynek szintén a fentebb idézett gondolat az egyik alapvető megfontolása. Ezzel kapcsolatban Lukács korai, marxista fordulata előtti írásaiban a művészet ilyen marxista felfogásának irányába mutató kifejezett motívumokat szeretném hangsúlyozni.

Actions (login required)

Edit Item