Gömör vármegye mezőgazdasága és ipara Ladislaus Bartholomaeides historiográphus bemutatásában

Restás, Attila (2024) Gömör vármegye mezőgazdasága és ipara Ladislaus Bartholomaeides historiográphus bemutatásában. In: Marsigli és kortársai: Tanulmányok a magyarországi barokk tudománytörténetről és történetírásról. A Magyarságkutató Intézet kiadványai (56). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 157-173. ISBN 978-615-6117-83-0

Preview

Text Marsigli es kortarsai Restas.pdf - Published Version Download (859kB) | Preview

Abstract

: Ladislaus Bartholomaeides (1754–1825), a Wittenbergben iskolázott gömöri evangélikus lelkész, esperes a magyar Ördög nemesi családból származott, ősei között több nemzedékre visszamenőleg evangélikus lelkészeket, értelmiségieket találunk; munkáit latin, német, szlovakizáló cseh nyelven írta, magyar nyelvű nyomtatott műve nem ismeretes. Fő művében Gömör vármegye történeti–földrajzi–statisztikai leírására vállalkozott (Notitia historico–geographico–statistica); a munka nemcsak címében idézi a mintának tekintett Bél Mátyás vármegyeleírásait, de szemléletében, sőt a könyv tipográfiai megjelenítésében is. Így a gazdaság, ásványkincsek, társadalom, egyházak, birtok- és népesedési viszonyok, művelődés stb. (Staatsmerkwürdigkeiten) leírását találhatjuk a Bél-megyeleírásnál jóval bővebb, közel 800 oldalas könyvében. A tanulmány Bartholomaeides könyvének mezőgazdaságról és iparról szóló fejezeteit vizsgálja: a hagyományos kézműipar és mezőgazdasági termelés mellett a korszakban (a 18. század végétől) megfigyelhetők a kezdődő ipari forradalom és az új mezőgazdaság jelenségei (kohászat és szénbányák, valamint az új növénykultúrák – krumpli, len, dohány, mák stb. –termesztése). Mivel Bartholomaeides országismereti tudományos műveit latinul írta, ezekben a munkákban szükségszerűen jelenik meg a klasszikus antikvitás kulturális öröksége; a latin reminiszcenciák, idézetek, rájátszások arra utalnak, hogy a műveit egyaránt elhelyezhetjük az irodalom és a tudományosság koordinátái között: életművében felmutathatjuk a 18–19. század fordulójának dilemmáit a régi és az új kettősségét illetően. Hasonló kettősséget lehet megfigyelni a szerző identitását illetően is: talán az egyik utolsó Hungarus-értelmiséginek lehet tekinteni egy olyan korban, amikor a területi alapú nemzetközösség eszméje felbomlik, és átveszi a helyét a modern nacionalizmus eszméje.

Actions (login required)

Edit Item