Adatok a ver ige szófejtéséhez és lexiko–szemantikai párhuzamaihoz más nyelvekben

Kiss, Kálmán (2026) Adatok a ver ige szófejtéséhez és lexiko–szemantikai párhuzamaihoz más nyelvekben. In: Elméleti és alkalmazott kutatások: interdiszciplináris megközelítések. Acta Academiae Nyiregyhaziensis (13). Nyíregyházi Egyetem, Nyíregyháza, pp. 148-156. ISBN 9786156032867

Preview

Text 12.Kiss.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A ver ige a magyar szókészlet ismeretlen eredetűnek tekintett eleme, amelyet a középkori írott forrásainkban való korai előfordulása miatt a szakemberek régi magyar szavunknak tartanak. A szó etimológiájának megfejtésére vonatkozó azon eddigi javaslatokat, amelyek a finnugorból vagy az ótörök nyelvekből való kölcsönzésnek tekintik a szót, az etimológiai szótáraink nem fogadják el, azonban a törökös eredeztetést nem zárják ki teljes mértékben. Így a jelen tanulmány szerzője a törökös nyelvekben gyűjtött adataival szeretné bemutatni, hogy lehetségesnek tart egy olyan kölcsönzést, amely valamely csuvas típusú nyelvet beszélő török népcsoport nyelvéből kerülhetett át a magyar nyelvbe. Az ősi etimonból keletkezett csuvas alak szabályos hangváltozás eredménye, amelyet a magyarok a csuvas népekkel történt együtt élés és kulturális érintkezés ideje alatt vettek át. A dolgozat bemutatja a ver ige útját a magyar nyelvbe, a magyar nyelvben kialakult gazdag jelentéstartományát, és török, illetve magyar analóg példákat ismertet a ver esetében végbement nyelvi változásokat illetően. A dolgozat második felében a szerző bemutatja a ver igéből képzett igei és főnévi alakok (verekszik, verekedés) napjainkban már nem élő ’háborúzik, háború’ jelentését, illetve ugyanebben a jelentésben azokat az európai nyelvekben meglévő szavakat, amelyeknek a tövében a ver ige etimonja fedezhető fel. | The verb ver is an element of the Hungarian vocabulary considered to be of unknown origin, which is regarded by experts to be our old Hungarian word due to its early occurrence in our medieval written sources. The previous proposals regarding the interpretation of the etymology of the word, which consider the word to be a borrowing from Finno-Ugric or Old Turkish languages, are not accepted by our etymological dictionaries. However, the Turkish origin is not completely excluded. Thus, the author of the present study would like to demonstrate with the data collected in Turkish languages that he considers it possible that a borrowing could have been transferred to the Hungarian language from the language of a Turkish ethnic group speaking a Chuvash-type language. The Chuvash form that arose from the ancient etymon is the result of regular sound changes that the Hungarians adopted during the period of coexistence and cultural contact with the Chuvash peoples. The paper presents the path of the verb ver into the Hungarian language, its rich range of meanings in the Hungarian language, and presents Turkish and Hungarian analogical examples regarding the linguistic changes that have occurred in the case of ver. In the second half of the paper, the author presents the meanings of the verb and noun forms formed from the verb ver (verekszik, verekedés) that are no longer in use today as ‘to war, war’, as well as the words in European languages with the same meaning, in the roots of which the etymon of the verb ver can be discovered.

Actions (login required)

View Item