Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés

Tóth, Ildikó and Füleki, Alexandra and Szerafin, Ágnes Kata and Lakatos, Krisztina and Gervai, Judit (2017) Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés. Magyar Pszichológiai Szemle, 72 (1). pp. 69-89. ISSN 0025-0279

Preview	Text 0016.2017.72.1.5.pdf Download (111kB) | Preview
Preview	Text (végleges lektorált kézirat) Toth_es_mtsai_MaPsziSze_2017_REAL-1.pdf Download (214kB) | Preview

Abstract

Háttér és célok A közös figyelem képességének jellemzően 9 hónapos kori megjelenését követően a csecsemő triádikus (felnőtt—csecsemő—tárgy) interakciók során oszthatja meg a tárgyakkal, eseményekkel kapcsolatos élményeit egy másik személlyel. E képesség fejlődési ütemében megfigyelhető egyéni változatosságot a csecsemő adottságai mellett a gondozói környezet szocio-emocionális jellemzői is befolyásolhatják az interakciók minőségén keresztül. Módszer Kutatásunkban a csecsemők 9 hónapos korában, részben kötött játékhelyzetben figyeltük meg anya—csecsemő párok triádikus helyzet létrehozására irányuló kezdeményező viselkedését, valamint közös fi- gyelmi tevékenységét. A viselkedési jellemzőket az egyéves korban mért kötődés minőségével és az anyai érzelmi kommunikáció atipikusságának mértékével vetettük össze. Eredmények Ahol több párhuzamos (egyszerű) közös figyelem jellemezte az interakciót, ott az anya kevesebb időt töltött passzív monitorozással, viszont többször hívta fel a csecsemő figyelmét a tárgyra dinamikus animálással, és többször pillantott a csecsemő arcára kezdeményezés közben. Ugyanakkor a fejlődésben újabb minőségi lépést jelentő koordinált (megosztott) közös figyelem legerősebb prediktorának a csecsemő összetett, az anya és a tárgy közti tekintetváltással is együtt járó válasza bizonyult. A közös figyelem viselkedések nem függtek össze az anyai atipikus viselkedéssel és a dezorganizált kötődéssel. A párhuzamos — nem koordinált — közös figyelem magas aránya viszont a bizonytalanul kötődő diádok interakciójában volt leginkább jellemző, ami az inszenzitív, a gyermek érdeklődését korlátozó gondozói viselkedés befolyására utalhat. Következtetések A 9 hónapos kori interakciók során megfigyelt koordinált közös figyelem vélhetően inkább a csecsemő fejlődési üteme által meghatározott készségek (pl. tekintetváltogatás), mint az anya egyéni viselkedésének függvénye. Ez magyarázhatja, hogy — ellentétben a párhuzamos közös figyelemmel — a korai koordinált közös figyelem egyéni variabilitása nem mutatott kapcsolatot a kötődés minőségével, amelyet elsősorban a gondozói viselkedés alakít. | Background and aims Infants’ capacity to engage in joint attention emerges at around 9 months of age, and enables the infant to share object- and event-related experiences with a social partner during triadic (adult — infant — object) interactions. Besides maturation, individual differences in development of joint attention skills might also be influenced by the child’s socio-emotional environment through the quality of interactions with the caregivers. Methods Mothers and their 9-month-old infants were observed during semi-structured play. Bids for establishing triadic attention and episodes of dyadic joint attention behaviours were recorded, and associations with the quality of attachment and maternal atypical behaviour assessed at 12 months were tested. Results Longer duration of parallel (simple) joint attention was associated with less passive maternal monitoring, more maternal entertaining initiations (labelled as animation), with more initiations accompanied by looking at the infant’s face. The higher level coordinated (shared) joint attention, on the other hand, was best predicted by the most complex infant response type to a maternal bid, including a gaze shift between the mother and the newly engaged object. Joint attention behaviours were related neither to atypical maternal behaviour nor to disorganised attachment. Above average level of parallel — not coordinated — joint attention, however, characterised interactions of insecurely attached dyads, which might be explained by insensitive caregiving imposing control over the child’s interest and autonomy. Conclusions Coordinated joint attention observed at 9 months of age is more likely to be determined by infants’ developing abilities (e.g., rapid gaze shifts between an object and the partner), than by the variations in mothers’ interactive behaviour. This could explain why individual variability in early coordinated joint attention — as opposed to parallel joint attention — was not associated with the quality of attachment.

Actions (login required)

Edit Item