Diakrón összefüggések az udmurt szintetikus és analitikus múlt idők között

Szabó, Ditta (2025) Diakrón összefüggések az udmurt szintetikus és analitikus múlt idők között. ÁLTALÁNOS NYELVÉSZETI TANULMÁNYOK, 37. ISSN 0569-1338

Preview

Text SzaboDitta_ANyT_2025.pdf Download (247kB) | Preview

Abstract

A cikkben amellett érvelek, hogy (1) az udmurt analitikus (összetett) múlt idejű forma később keletkezett, mint szintetikus párja, és (2) paralel fejlődés figyelhető meg a két igei szerkezettípus között. Állításomat a szóban forgó igei alakok történeti elemzésével, valamint a mai nyelvállapotban tapasztalt funkcionális-szemantikai jellemzőivel igyekszem alátámasztani. Az udmurt analitikus és szintetikus múlt idejű igei formák történeti viszonyát a szakirodalom általában nem tárgyalja (l. Bartens 2000; Winkler 2001). Bybee és Dahl (1989) számos nyelven végzett tipológiai kutatása eredményeként azt állítja, hogy a perifrasztikus rezultatív szerkezetek egyik altípusa, amely egy kopula+múlt idejű particípium szerkezettel rendelkezik, gyakran átesik egy olyan változási folyamaton, melynek során a kopula eltűnik a szerkezetből, s így jön létre a szintetikus igei alak. Az uráli szakirodalom (A. Kövesi 1965; Havas 2018) és friss kutatások (Szabó 2022b) alapján az udmurt evidenciális múlt időt jelölő -(e)m particípium szintén egy eredetileg rezultatív jelentésű képzőre vezethető vissza (PU *-m). Véleményem szerint az udmurt nyelvben nem az előbb említett grammatikalizációs folyamat ment végbe. A cikkben amellett érvelek, hogy az udmurt szintetikus evidenciális múlt idő nem az analitikus formákból alakult ki, hanem korábbi fejlődés eredménye. A perifrasztikus szerkezetek csak ezt követően jöhettek létre, és megjelenésük után párhuzamos fejlődés figyelhető meg a kétféle szerkezet között.

Actions (login required)

Edit Item