A számítógépes latin dialektológia régi-új útjain: a vulgáris latin magánhangzó-fúziók, a szinkópa és a hangsúly korrelációja

Adamik, Béla (2015) A számítógépes latin dialektológia régi-új útjain: a vulgáris latin magánhangzó-fúziók, a szinkópa és a hangsúly korrelációja. In: Nyelvelmélet és dialektológia. Szent István Társulat, Budapest, pp. 11-24. ISBN 978-963-277-545-6

Preview	Text Adamik_a vulgáris latin magánhangzó-fúziók, a szinkópa és a hangsúly korrelációja_Nyelvelmélet_Dialektológia_2014.pdf - Submitted Version Download (251kB) | Preview
Preview	Text Adamik_B_A számítógépes latin dialektológia régi-új útjain_a vulgáris latin magánhangzó-fúziók%2C a szinkópa és a hangsúly korrelációja_2015.pdf - Published Version Download (854kB) | Preview

Abstract

A tanulmány egy olyan összefüggésrendszerrel foglalkozik, melyet Herman József fedezett fel és közölt egy 1965-ben publikált tanulmányában: eszerint a kései latin feliratokon, a vulgáris latin magánhangzó-fúziók okozta betűcserék hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban tapasztalható területileg szignifikánsan eltérő megoszlása a latin szóhangsúly területileg eltérő nyomatékával magyarázandó. Tehát, ahol a magánhangzó-fúziók okozta betűcserék magasabb arányát figyelhetjük meg hangsúlyos szótagban, ott alacsonyabb nyomatékú volt a hangsúly, és fordítva: ahol kevesebb, magánhangzó-fúziók okozta tévesztés regisztrálható hangsúlyos szótagban, ott a hangsúlynak erősebb nyomatékúnak kellett lennie. Herman megfigyeléseit nem meggyőzőnek és fenti elméletét elfogadhatatlannak nyilvánította J. N. Adams 2007-es monográfiájában. A szinkópa-jelenségek bevonásával a Hermantól feltételezett összefüggésrendszerbe, valamint a Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisára támaszkodva, a tanulmány megkísérli a fenti probléma megoldását, a Herman és Adams közti „vita” eldöntését.

Actions (login required)

Edit Item