A váradi vita 1544-ben

Csepregi, Zoltán (2009) A váradi vita 1544-ben. In: Szentírás, hagyomány, reformáció. Teológia- és egyháztörténeti tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 164-186. ISBN 978 963 693 090 5

Preview

Text 1249863.pdf Download (395kB) | Preview

Abstract

Az 1540-es években, úgy tűnik, a korábbiakhoz képest ugrásszerűen meg- nőtt a reformáció eszméit hirdető prédikátorok száma a magyar nyelvte- rületen.1 1543 nyarán a nürnbergi Veit Dietrich arról értesült Dévai Má- tyástól, hogy az a Tiszántúlon hirdeti az evangéliumot, állandó alkalmazás nélkül, hol itt, hol ott prédikálva, és már az ottani egész vidék ragaszkodik a tiszta tanításhoz és a szentségek helyes használatához.2 Nagyváradnak és környékének mind politikai, mind vallási orientáci- ója 1544-ben még igencsak eldöntetlen kérdés volt. Nemcsak Dévai régi hitvitázó ellenfele, a ferences Szegedi Gergely működött itt, hanem a me- gyéspüspök, egyben kincstartó és a gyermek II. János király gyámja, Mar- tinuzzi Fráter György is, aki titokban ekkor már Ferdinánd előretörését támogatta. Ferdinánd pár hónappal a nagyváradi gyűlés előtt szólította fel Várdai Pál esztergomi érseket és kancellárt, hogy Báthory András kapi- tánnyal együtt akár katonai erővel is lépjen föl az eretnek Dévai Mátyás és támogatója, Drágffy Gáspár ellen, mert nem tűrheti, hogy az eretnekség tovább terjedjen.3 Az eretnekség elharapózására (haeresis continuo propaga- tur) panaszkodik a váradi káptalan is a pápának, amikor a helyzetre tekin- tettel 1544. május 1-jén két segédpüspök felszentelésére kér engedélyt.

Actions (login required)

Edit Item