A filozófia képzésfordulata – I.: Rorty és Dewey

Nyírő, Miklós (2012) A filozófia képzésfordulata – I.: Rorty és Dewey. In: A másik igazsága. Ünnepi kötet Fehér M. István akadémikus tiszteletére. L'Harmattan, Budapest, pp. 129-146. ISBN 978-963-236-513-8

Preview

PDF Nyiro_-_A_filozofia_kepzesfordulata-OT-E.pdf Download (206kB)

Abstract

„A filozófia képzés-fordulata - I.: Rorty és Dewey” című tanulmányomban azt vizsgálom, hogy Rorty mely pontokon, s főként milyen okokból távolodik el Dewey filozófiájának bizonyos alapvető jellemzőitől. Rorty szerint Dewey filozófiája alapvetően két vonulatot foglal magában: egy, a filozófiai hagyomány többnyire dualista eszméivel szembeni terapeutikus viszonyulást; illetve egy, a metafizika rekonstrukcióját célzó kísérletet. Rorty kritikája ez utóbbira irányul, a mindenekelőtt azt hánytorgatja fel, hogy Szellem és Természet kettősét Dewey végső soron a kibontakozás (evolving) egyazon szakadatlan folyamatában kívánja egybeolvasztani, s eközben kizárólag fokozati különbségeket ismer pusztán el. A Szellem-Természet közti hagyományos metafizikai megkülönböztetés Deweytól eltérő módon javasolt leépítése Rorty esetében immár távolról sem metafizikai, hanem sokkal inkább morális jelentőséggel bír. A gyakorlataink intelligens rekonstrukciója révén elérhető fokozati változás hangsúlyozása (Dewey) helyett Rorty egy olyan identitás-váltás lehetőségét nyomatékosítja, mely önmagunk újraleírása és valamely új „végső szókészlet”, ezáltal pedig egy új önmagunk megalkotása vagy választása révén állhat elő. Ami a nevelés illetve képzés kérdését illeti, ellentétben Deweyval, aki e téren is egyoldalúan az organikus kölcsönhatás folytonosságát, valamint a tapasztalat intelligens rekonstrukciója értelmében vett növekedést és bővülést hangsúlyozza – melyek önmagukban vett fontosságát Rorty sehol sem vonja kétségbe –, maga Rorty következetesen különbséget tesz a képzés két fő feladata közt, melyek egyáltalán nem állnak töretlen folytonosságban egymással, hanem inkább gyakran összeütközésbe kerülnek, vagy akár egymás ellenében valósulnak meg. Ezek a szocializáció, illetve az individualizáció feladatai. A hangsúly, melyet Dewey a tapasztalat rekonstrukciójára fektet, Rortynál a gyakorlataink újraleírására tevődik át; az intelligencia, s az experimentalizmusra való nevelés hangsúlyozása helyett Rortynál a képzelőerő, s a humaniórák terén végzendő képzés kerül az előtérbe; a megfontolások technológiai-tudományos aspektusának nyomatékosítása helyett pedig Rorty inkább a morális fejlődés kérdését tartja szem előtt. A két filozófus egymáshoz viszonyított pozícióját ennyiben talán az jellemzi a leginkább, hogy Dewey valójában nem képes számot adni a pluralizmus egy olyan fokáról, mely viszont központi szerephez jut Rorty poszt-kuhniánus és poszt-heideggeriánus perspektívájában, nevezetesen, a pluralitásról, ahogyan azt a radikális összemérhetetlenség eszméje implikálja.

Actions (login required)

Edit Item